Bali út – A búcsú

Bali vízesés

Fotó: Molnár Péter – Bali út november

Bali, az út, ami visszavisz önmagadhoz – A búcsú

Küldetés teljesítve…

 

Már több, mint két hét eltelt, hogy elbúcsúztattam a reptéren azt a sok különleges embert, lelket, utat, akik eljöttek velem Balira. Mégis érzem még az ölelések melegét, a szívem túlcsorduló örömét, ahogy a szemekből olvasom a hálát. Itt lüktet a szívemben az öröm, az érzés, hogy teljesítettem a küldetésem. Elmondhatatlanul boldog vagyok. Sikerült, amit szerettem volna. Megmutattam Balit, ahogy én szeretem, az óceán türkizét, a fehér homokot, a dzsungel mélyét, a rizsteraszok zöldjét, és mindeközben minden lépéssel közelebb kerültünk egymáshoz és önmagunkhoz.

Megtisztulás

Fotó: Molnár Péter – Bali út november

Gyönyörű volt látni, ahogy sok különböző személyiség, stílus hogy hangolódott össze egy igazi csoporttá, közösséggé a közösen megélt élmények hatására. Bali összekötött minket, egy életre. Összekötnek a közös emlékek, az együttnevetés, a közös fényképek, amit újra és újra megnézünk, hogy felelevenítsük a pillanatot. Összekötnek minket azok a pillanatok is, amelyek a saját útunkon nem voltak könnyűek: az elengedés, a kilégzés, a gyógyulás, amit mind mind Balitól kaptunk. Szavakkal leírhatatlan tapasztalás, ahogy az egyikünknek jött egy hullámvölgy, és mindig belépett valaki mellé, aki mankót nyújtott, aki átsegítette, egységgé váltunk.

a dzsungelbe vezető út

Fotó: Molnár Péter – Bali út november

Én mentem elől, mert én ismerem az utat, az ösvényt Balin. Ismerem a lélek világának sok oldalát, segítek, de mindenkinek magának kellett végigmenni a saját útján. Fontos a szabadság, az egyéni tapasztalatokon át megszerezett bölcsesség, amikor nem elméből megérted, mert valaki elmondta, te felfogtad és azt hiszed, hogy már tudod, hanem amikor a megértés a szívben születik meg, és onnan már nem hiszed hogy tudod, hanem csak tudod zsigerből, mélyről.  Ehhez te kellesz, az, hogy rálépj, és végigmenj az úton, kell a te befogadásod, a megengedésed és elengedésed, a te transzformációd. Büszke vagyok a novemberi csoportra, mert ráléptek az útra, és beengedték a tapasztalást, megnyíltak a lehetőségeknek amiben Bali segíteni tud.  Lehet, hogy a mély megértéshez kell még idő, de az is meg fog érkezni, ebben biztos vagyok.  Bali és én, mi együtt teljesítettük a küldetésünket, és ez határtalan boldogsággal tölt el.

Elgondokodtam, hogy vajon ezt a csodát az ember átélheti-e – én átélhetem-e – újra meg újra, vagy csak egyszer lehetséges. Egyetlen egy ilyen út lehetett? Egyszeri, és megismételhetetlen? Aztán eszembe jutottak a vászolyi hajnalok, amikor a ház ablakából néztem ahogy a nap felbukkan a horizonton, néztem 6 éven át szinte minden reggel, és a csoda az év mind a 365 napján  megismétlődött. Mindig más volt egy kicsit, az évszakok változtak, az érzés bennem változott, de kivétel nélkül minden nap áthatott a csoda varázslata. Ilyen lesz ez is, minden csoport más lesz, minden út egyszeri lesz és megismételhetetlen, de mindet át fogja hatni a csoda varázslata, amit mi együtt Bali és én szívből adhatunk.

0 hozzászólások

Válasz

Szeretnél te is hozzászólni?
Regisztrálj ingyenesen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük